Occupy-wiki
393761 234065559998197 2019527242 n

"Valódi demokráciát, most!" Madrid, 2011. május 15.

A spanyol Felháborodottak mozgalma bizonyos tekintetben hagyományos tömegmozgalom, más meghatározó jegyeit tekintve azonban az új típusú, paradigmaváltást sürgető kezdeményezések közé sorolható, közülük az első, amely tömeges utcai megmozdulásokat szervezett. A 2011 tavaszán több száz kisebb-nagyobb szervezet, szerveződés részvételével, főleg egyetemisták által kezdeményezett koalíció, hálózat eredetileg egy országos akciónap megszervezésére jött létre. A látványos tüntetéssorozatot elindító május 15-i akciónap nyomán magát a mozgalmat is nevezték 15M-nek, másik megnevezése a kezdeményezés jelmondata és egyben a szervezést bonyolító civil szervezeteket tömörítő hálózat neve, a Valódi Demokráciát, Most! (Demokracia Real Ya!) lett, de a tüntetők magukat Los Indignados, vagyis A Felháborodottak néven emlegették és végül a mozgalom általános neve is ez maradt. Alapvetése, hogy a pénzpiacok és az összefonódó gazdasági-politikai elit „túszul ejtették a demokráciát”, kirekesztve a polgárokat a saját életüket meghatározó döntések meghozatalából, ebből a helyzetből pedig a képviseleti rendszer felől a részvételi demokrácia irányába való elmozdulás, illetve a gazdaság demokratikus ellenőrzésének megteremtése jelenthet kiutat.

Háttér, 15M, alapvetések[]

A Felháborodottak név Stéphane Hessel francia író Háborodjatok fel! című, 2010-es pamfletjéből ered, amely egyben a mozgalom programadó művének is tekinthető; a politikai és gazdasági elitek összefonódásáról, a piacok diktatúrájáról, a rendszer fenntarthatatlanságáról és az erőszakmentes polgári ellenállás szükségességéről. A mozgalmat az izlandi forradalom , a görögországi tüntetések , valamint a tunéziai és egyiptomi forradalmak is inspirálták közvetlenül.

2011. május 15-re, egy héttel a helyhatósági választások előttre hirdettek megmozdulásokat Spanyolország-szerte Toma la Calle!, azaz Foglald el az utcát! jelszóval. Ez köszönt vissza néhány hónappal később, a végül globálissá váló mozgalom nevét is adó Occupy Wall Street (OWS, Foglaljuk el a Wall Street-et!) elnevezésében is. Az akciónapon több tucat városban voltak demonstrációk, legalább százezer ember részvételével. A madridi Puerta del Sol téren, - ahogy mintegy 30 város, köztük Barcelona, Valencia, Zaragoza, Malaga, Sevilla, Vigo, Bilbao, stb. terein is - hetekig, hónapokig tartó sátoros térfoglalás kezdődött, amit folyamatosan akár több tízezres gyűlések és demonstrációk kísértek. Európa-szerte, így hazánkban is sor került szolidaritási akciókra, a mozgalom szellemisége és módszerei hamar terjedni kezdtek.

A felháborodottak szerint a jelenlegi politikai és gazdasági rendszer képtelen ellátni a polgárok demokratikus képviseletét, vagy akár meghallgatni igényeiket, mivel az alapvetően a pénzügyi szektor és a nagyvállalatok érdekeit szolgálja, a politikai és gazdasági elit összefonódásán keresztül ezek dominanciáját érvényesíti és termeli újra, ezért szükséges a rendszer alapvető átalakítása, a társadalmi igazságosság , a fenntarthatóság és a részvétel elveinek érvényesítése. Szerintük a rendszer említett hibái okolhatók a korrupcióért, illetve a Spanyolországban különösen súlyos károkat, sőt emberi veszteséget okozó gazdasági válságért, az ingatlanpiaci buboréktól a nagyszámú kilakoltatáson át a rendkívül magas, és a fiatalokat még annál is magasabb mértékben sújtó munkanélküliségig. Mindezt olyan jelmondatokban foglalták össze, mint „Nem minket képviselnek!”, „Valódi demokráciát, most! Nem vagyunk játékszerek a bankárok és politikusok kezeiben!”, vagy egy későbbi példa szerint „A piacok, a Trojka és a pártok túszul ejtették a demokráciát”. A mozgalom a részvételi demokrácia lehetőségeinek megteremtésében, illetve minél szélesebb alkalmazásában, az alulról jövő kezdeményezések támogatásában látja a kiutat, ezt kifejezendő a demonstrációk közben közvetlen demokratikus gyűléseket, tanácskozásokat tartottak, amihez kialakították a jellegzetes kézjelekről ismert és azóta világszerte elterjedt Emberek Tanácsa módszertant.

A 15M után[]

Dry 12m15m

A 2012. május 12-i évfordulós akciónap plakátja

A térfoglalás, illetve a demonstrációk nyáron is folytatódtak, közvetlen demokratikus szomszédsági tanácsok jöttek létre. Sokan az „Arab Tavasz” eseményeit elindító forradalommal párhuzamot vonva azt kérdezték, vajon Spanyolország lesz-e „Európa Tunéziája”. Végül is a (nyugati) világ „Tunéziája” lett: a mozgalomhoz köthető a 2011. október 15-i globális akciónap meghirdetése is, de még a nyár során létrejött a Társadalmi igazságosságot! nevű, nagyon hasonló elvek mentén szerveződő rendszerkritikus mozgalom Izraelben (lásd lejjebb). A már említett OWS a „foglaljuk el…” frázison túl is sokat merített a spanyol mozgalom eszmeiségéből, módszereiből, sőt akár egyenes folytatásának, angolszász változatának is tekinthetjük. Persze a világ a hatalmi központ New York-ból elinduló mozgalom nevét ismerte meg, de ők maguk is gyakran hivatkoznak spanyol „elődeikre”. Az október 15-i akciónapon immár az Occupy által is felfrissítve, megerősítve a felháborodottak ismét elözönlötték Spanyolország, Európa és a világ nagyvárosainak utcáit. Rómában és Barcelonában százezrek, Madridban mintegy félmillió ember vett részt. Egy ebből az időből származó közvélemény-kutatás szerint a spanyol lakosság 73%-a gondolta úgy, hogy a mozgalomnak igaza van. A novemberi előrehozott választásokon a rendszerrel szembeni elégedetlenség kifejezésére, érvénytelen szavazatok leadására bíztatták a szavazókat. A távolmaradók és érvénytelenül szavazók száma meghaladta a győztes pártra leadott voksokét. A különböző demonstrációk folytatódtak. 2012 májusában a mozgalom indulásának évfordulójára ismét országos tüntetéssorozatot szerveztek, a korábbiakhoz hasonló tömegek részvételével, ezúttal már egyben nemzetközi akciónap keretében. Az európai sajtót is bejárta a hír, amikor a mozgalom – egyébként nem első ízben – túllépett a tüntetések fázisán és szociális élelmiszerbankot, illetve szövetkezeteket hozott létre.

A későbbiekben az Indignados már nem választható külön a megszorítások politikájával és a rendszer hiányosságaival szembeni általános ellenállástól, a szomszédsági tanácsok, szociális központok, önszerveződő élelmiszerbankok, a kilakoltatással fenyegetettek házfoglalásaitól és persze a tüntetésektől. Például a kongresszus épülete előtti tér elfoglalását és a „túszul ejtett demokrácia” kiszabadítását meghirdető 2012. őszi akciónap(ok) is a mozgalom szellemiségét idézték. 2013. május 12-én ismét országos akcióval emlékeztek a mozgalom indulására, a Puerta del Sol ismét demonstrálókkal telt meg. A 2014-ben már összeurópai demonstrációsorozattá terebélyesedő Blockupy akciói a szimbolikussá vált május 15-i dátummal vették kezdetüket.

A 2014-ben alapított Podemos ("Képesek vagyunk") nevű formáció, ami leginkább mozgalmi pártnak, vagy a kettő hibridjének nevezhető, kimondottan az Indignadosra hivatkozva, illetve támaszkodva lépett a közéletbe. Ez leginkább a szomszédségi tanácsok modelljére való építkezésben, illetve civil aktivisták jelölésében nyilvánult meg. Még abban az évben bejutottak az Európai Parlamentbe, 2015-ben fontos önkormányzati pozíciókat szereztek, pl. Madrid és Barcelona főpolgármesteri mandátumát. Az év végi választásokon 21%-os szavazataránnyal harmadik legnagyobb erőként jutottak be a törvényhozásba, később szövetségre léptek regionális radikális baloldali és zöld pártokkal. Az évek során támogatottságuk egyre csökkent, vélhetően a rendszeren belülről megfogalmazott rendszerkritika már nem bírt akkora mozgósító erővel. A sokadik meghiúsult kormányalakítást követő előrehozott választás után 2019-ben a jelenkori spanyol parlamentarizmus történetében először koalíciós kormányt alakítottak, a szocialisták kisebbik partnereként.

Az izraeli "Társadalmi Igazságosságot!" mozgalom, Latin-Amerika és Franciaország felháborodottjai[]

A Felháborodottak mozgalma erőteljes európai, illetve az OWS-re gyakorolt hatásán túl Izraelben és Latin-Amerikában is meghatározó inspirációt jelentett a helyi kezdeményezések számára. 2011 júliusában a közösségi média által szerveződő aktivisták sátortábort hoztak létre Tel-Aviv belvárosában, tiltakozásul a lakhatás, illetve a megélhetés egyre magasabb költségei ellen. Heteken belül több tízezres, majd hamarosan több százezres tömeg csatlakozott az országszerte terjedő demonstrációkhoz, társadalmi igazságosságot (konkrétabban igazságosabb adórendszert, szociális fejlesztéseket az oktatásban, lakhatásban és a közösségi közlekedésban, illetve az állami vállalatok privatizációjának leállítását) követelve, elutasítva a kormány neoliberális gazdaságpolitikáját. Az ország történetének legnagyobb civil mozgalmaként, amely élvezte a közvélemény túlnyomó többségének támogatását, még a miniszterelnököt is tárgyalóasztalhoz kényszerítette, de az ennek eredményeképpen foganatosított intézkedések hatásossága vitatott. A mozgalom zászlaja alatt zajló demonstrációk bár csökkenő intenzitással, de 2012-13-ban is folytatódtak.

A 2011 nyarára kibontakozó chilei diáktüntetések kezdettől fogva sokban támaszkodtak a spanyol mozgalom példájára és egy idő után a társadalom egy jelentős részének az egyenlőtlenségek mértéke feletti elégedetlenségét fejezték ki, tárgyalásokra kényszerítve a kormányt. Mexikóban a Yo Soy 132 -t a mexikói felháborodottak mozgalmának is gyakran titulálták. A 2012. május 15-én (a spanyol tüntetéssorozatot elindító akciónap évfordulóján) diákmozgalomként indult, és Mexikóban 1968 óta nem látott tömegdemonstrációkat szervező kezdeményezés hamar komoly politikai tényezővé vált az országban, amely a valódi demokrácia megteremtését, a politika és a média korrupciómentesítését tűzte zászlajára, és amely gyakran hivatkozik az Indignados és az Occupy mozgalmakkal való rokonságára. A 2013-as brazíliai tüntetéshullám során, amelyet szintén a korrupcióval, illetve a közszolgáltatások alacsony színvonalával, a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a rendőri brutalitással szembeni felháborodás szült, mind külsőségeiben, mind tartalmában számos ponton hivatkoztak az Indignados-Occupy-féle előzményekre.

2016 tavaszán Franciaországban, a nagytőkének kedvező munkaügyi reform elleni általános tiltakozásokból nőtte ki magát a Nuit Debout ("Éjszakai Felkelés") mozgalma, aminek előképeként szintén az Indignadost jelölték meg. A párizsi Place de la Républiuque elfoglalásából kiindulva országszerte több tucat városban, majd a szomszédos országokban is jellemzően éjszakába nyúló közvetlen demokratikus tanácskozásokat tartottak az elfoglalt tereken, megfogalmazva és demonstrálva a politikai és gazdasági rendszer kritikáját, illetve elutasítását. Globális akciónap keretében világszerte sor került szolidaritási akciókra, így Budapesten is. A Nuit Debout tapasztalatai, szellemisége, aktivista hálózatai beépültek a későbbi mozgalmak, pl a Sárgamellényesek és a nyugdíjreform elleni tiltakozások szövetébe.