Az Occupy mozgalomhoz a művészeti élet képviselői is csatlakoztak, munkacsoportok alakultak, mint például az Occupy Museums (Foglaljuk el a múzeumokat!), amely látványos akciókkal hívta föl magára a figyelmet. „A résztvevők kifogásolták, hogy a művészeti intézményrendszer hasonlóan piramis szerkezetű, mint maga a Wall Street-i bankrendszer, ahol a piramis csúcsán lévő kevesek kezében összpontosul a hatalom és a jólét, amelyre hivatkozva igényt tartanak a kultúra irányítására, és egyes (zseninek kikiáltott) művészeket mások fölé emelnek az elit pénzügyi gyarapodása érdekében. A nyilatkozatban felróják a művészeti intézményeknek, galériáknak, hogy kulturális autoritásukat felhasználva a művészet korrupt „értékbecslő ügynökeivé” válnak, és azokat a művészeket állítják ki, akiknek a műveit a múzeumi tanácsadó testületek tagjai gyűjtenek.”11 2012-ben a Berlini Biennálé külön részleget biztosított a helyi aktivisták szervezésében, nemzetközi együttműködéssel Occupy Biennale néven megvalósuló projekt számára, melynek mottója: „Ez nem a mi kiállítóterünk, hanem a te tered a cselekvésre.”
68
pages