Occupy-wiki
Register
Advertisement
5465698663 739756c1d7

Sátortábor a kairói Tahrir téren 2011 januárjában

A különféle infrastrukturális, intézményi, vagy közterek megszokott használatának szubverzióján alapuló demonstratív elfoglalásának célja általában politikai jellegű figyelemfelkeltés, nyomásgyakorlás. A közvetlen cselekvés, illetve a polgári engedetlenség alapvető eszközeként számos formája ismert az ülősztrájkoktól (sit-in) a híd- és egyetemfoglalásokon át a tiltakozó-táborok fölállításáig. Ez utóbbi vált az elmúlt években világszerte tapasztalható rendszerkritikus tüntetéshullám legfőbb jelképévé.

Története[]

A mai értelemben vett politikai indíttatású térfoglalás közvetlen előképének a XIX. századi munkásmozgalmak gyár-és műhelyfoglalásait tekinthetjük, de a fogalom természetesen nem választható el a politikai véleménynyilvánítás és gyülekezés mára intézményesült, bevett formáinak kialakulásától sem. A főként az erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalmak keretei között kialakuló, az 1960-as évektől a nyugati országokban tömegesen jelentkező ülősztrájkok, és az 1968-as tömeges egyetemfoglalások óta a tér elfoglalásának békés határátlépést megvalósító aktusa a mainstream-nél akár kicsivel is radikálisabb tiltakozások alapvető motívumának, sőt a kihasználatlan épületeket általában lakhatás céljából elfoglaló squatterek számára életformának számít. Az általában szimbolikus jelentőségű közterületeken, például a Fehér Ház, vagy az angol parlament mellett fölállított tiltakozó-sátortáborok gyakorlatát a nukleáris fegyverkezést ellenző békemozgalom hozta be a modern módszerek közé 1981-től, azonban ennek előképe már a ’20-as években létezett katonai bázisok szomszédságában fölvert táborok formájában. Az anti-nukleáris mozgalom sátoros tiltakozásait Peace Camp-eknek (Béke-táboroknak) nevezik, és számos közülük évekig, sőt évtizedekig fennállt, vagy még mindig létezik.

Jelenkori térfoglaló mozgalmak[]

2011 elején az egyiptomi forradalom során Kairóban – a pekingi Tienanmen térhez hasonló módon – a város központi terének, a Tahrir térnek az elfoglalásával és a folyamatos, tíz- és százezres tüntetés-folyam középpontjává, szimbolikus hellyé válásával a tiltakozó-tábor fogalma új dimenzióba lépett. Egész sátorváros alakult ki a téren, amely kialakította a maga infrastruktúráját. Májusban a madridi Puerta del Sol téren (és Spanyolország számos városának terein) hasonló foglalás kezdődött, válaszul a Toma la Calle!, azaz Foglald el az utcát! felhívására. Ezzel útjára indult a Felháborodottak mozgalma és a nyugati világon végigsöprő rendszerkritikus térfoglaló tüntetéshullám. Júliusban, miközben megszületett a Wall Street elfoglalásra szólító felhívás, egy Tel-Avivban a lakhatás magas költségei miatt kezdődő sátoros térfoglalás életre hívta a később százezreket megmozgató Társadalmi Igazságosságot! nevű országos mozgalmat. Szeptemberben az Occupy Wall Street is sátortábort hozott létre a New York pénzügyi negyedében található Zucotti parkban, majd a mozgalommá szélesedő kezdeményezés hatására USA-szerte, az október 15-i globális akciónaptól kezdve pedig világszerte jöttek lére hasonlók. Hónapokig fennálló tiltakozó táborok épültek ki a londoni Szt. Pál katedrálisnál, az Európai Központi Bank Frankfurti épületénél, Hong Kongban a HSBC bankóriás székházánál. A legalább több száz térfoglalás közül sokat karhatalmi erővel számoltak föl, de Sydneyben még több mint másfél év után is működik egy.

A sátortáborok fölállítása mellett az Occupy London több ízben is a foglalás aktusát „pozitív pro-aktivista” jelleggel valósította meg: 2011-12-ben egy üresen álló banképület elfoglalásával és Bank of Ideas (Ötletek bankja) néven közösségi térként való megnyitásával, majd 2012-13-ban egy bezárt közkönyvtár foglalás utáni újranyitásával és a helyi közösséggel kooperációban való működtetésével.

Advertisement